Néhány novellám 2003 -

- Szeretlek - mondta a Férfi. Nemének kiemelkedő képviselője volt, valószínűtlenül kék szemekkel és fekete hajjal. A legtöbb nőstény azonnal elalélt volna, ha ezt a szót hallja a szájából.
- Fenét! - hangzott a tömör felelet a mellette fekvő nőtől.
- Miért mondod ezt?
- Mert nem mondasz igazat.
- Azt te honnan tudod?
- Tudom. Érzem.
Azzal a Nő felkelt a gyűrött lepedők közül. Kecsesen kinyújtóztatta tagjait, egy cseppet sem szégyellve meztelenségét. Igazából nem is volt mit restellnie. Teste - a mai mércével mérve is- tökéletes volt. S ő tudatában volt ennek. A kuncsaftok már régen meggyőzték erről... Mert a tökéletes kinézetet belülről csak egy dolog zavarta: a Nő kurva volt. Szinte meg is sértődött, ha a prostituált szót használták a foglalkozására. "Kurva vagyok, akárhogy is próbáljuk szépíteni!" - mondogatta gyakran.
- Te nem szeretsz? - kérdezte a Férfi, szinte a könnyeivel küszködve.
- Nem. Én már megtanultam, hogy a szerelem nem létezik. Engem nem lehet sokáig szeretni.
- Nem hiszek neked! Én szeretlek! Teljes szívemből!
- Olyan gyerekes vagy. Kis naiv, buta fiú - a lány szavai gyöngéden csengtek. Olyan szavak voltak ezek, amiket más kuncsaftoknál sohasem használt. De ez a fiú közel állt a szívéhez. Bár most már bánta, hogy belekeverte az érzelmeit a munkába. Nem kellett volna olyan sokszor beszélgetni vele a menetek előtt és után.
A Férfi a párnába fúrta a fejét. Nem tudott és nem is akart ránézni a Nőre. Érezte, hogy ha megint a pillája mögé férkőzne a lány fedetlen mellének és domborodó vénuszdombjának látványa, azonnal elveszne. Magára húzta a takarót, mert őt igenis zavarta a meztelenség. A lány leült a földre és lustán rágyújtott egy cigarettára. Lábait maga alá húzta, és nekidőlt a falnak.
- Olyan kemény és kegyetlen vagy - ült fel a Férfi, megadva magát a látvány csábításának. A válasz csak egy fáradt mosoly volt.
- Élvezed ezt? Jó érzés engem kínozni? Az előbb még a nevemet sikoltoztad, és azt, hogy milyen jó velem - a Férfinél kezdett betelni a pohár. Belemarkolt a lepedőbe, mire az gyászos reccsenéssel kettészakadt.
- Ez a munkám lényege te nagy melák! Szerinted, lenne pénzem, ha nem tudnám elhitetni azokkal a mocskokkal, hogy ők a világ legjobb szeretői? Ébredj már fel szivi! Kurva vagyok, nem irgalmas nővér!
- És nekem is csak a pénz miatt mondtad azokat a szavakat?
A lány nem válaszolt. Egy fájdalmas kis csuklással belészorult a szusz. A Férfi érezte, hogy megkapta a választ.
Egy ideig némán nézte a meztelen szépséget.
- Még mindig nem válaszoltál - szólalt meg aztán.
- Mire? Arra, hogy szeretsz? Mit kéne válaszolnom? Szar neked! És a kezemet is meg akarod kérni?
- Azt mondják, hogy a kurvából lesz a legjobb asszony - válaszolta a fiú, sokkal inkább bosszúból, mint meggyőződésből.
- Ez igaz. Nem is sejted, milyen rohadtul igaz! De nem rám. Én prosti vagyok, és az is maradok! Már ez az én világom. Értsd meg, én már nem tudok szeretni! Csak szenvednél mellettem - a lány hangja dühítően józan volt.
- De én kihúználak innen. Elvennélek feleségül. Együtt maradnánk örökre...
- Az örökké tudod meddig tartana? Addig, amíg a barátaid meg nem tudnák, hogy mi voltam azelőtt. Aztán jönne a szégyenkezés, a vita és a válás. Vagy te is eladnál engem az első útba eső stricinek, mint az előző pasim?
- Ezt te sem gondolod komolyan.
A Férfi lekuporodott a Nő mellé a padlóra és a keze után nyúlt, de az ellökte magától.
- Jaj, hagyjál már békén! Azt hittem, hogy barátok vagyunk. Erre előállsz ezzel a hülyeséggel - mondta dühösen és a Férfi képébe fújta a füstöt.
- Utoljára kérdezem: akarsz a feleségem lenni? - ütötte tovább a vasat a férfinem csodája.
- Én is most mondom utoljára, hogy nem!
- Értelek! - csikorogta összeszorított fogakkal a Férfi, majd felpattant a földről és magára kapkodta a ruháit. Az ajtóból még visszanézett egy pillanatra, és egy köteg pénzt dobott a Nő lába elé.
- Itt a menet ára. Légy boldog vele, mert a te egyetlen szerelmed a pénz! Tőlem most a szerelem többszörösét kapod! - szólt, aztán kirohant az ajtón. A folyosón már csak a kicsorduló könnyei kísérték.
A Nő reszketve nyúlt a pénz után. Gyakorlottan átpörgette az ujjai között és megállapította, hogy a markában tartott összeg a szokásos tarifa ötszöröse. De a boldogság helyett csak a fájdalom hústépő marcangolását érezte. Undorodott a kezében fityegő papír fecniktől, úgy érezte, hogy a bőrt is leégetik a tenyeréről.
Könnyezve sétált oda a nyitott ablakhoz. Meztelen alakja halványan derengett a napfényben. Az utcán sétáló emberek közül néhány csodálkozva tekintett fel rá. És ő egyetlen széles mozdulattal kiszórta az ablakon az összes pénzt, ami azután már nem égette a tenyerét. Nézte-nézte a lustán szállingózó fecniket és az embereket, akik mind a levegőbe mutogattak és igyekezték elkapni, a már leesett darabokat.
Azzal a lánnyal senki sem törődött, aki már az ablakpárkányon állt és ritmikusan mozgott előre-hátra. Szinte látta maga előtt az összes gyűlölt hím arcot, akik tönkretették, de hirtelen felbukkant egy kedves arc is előtte: a Férfié.
-Hiszen én is szeretem őt... szeretem - ekkor már könnyen jöttek az eddig ki nem mondott érzések. Könnyei most már görcsös zokogássá nőtték ki magukat, és rájött, hogy mit rontott el. Az utolsó nagy hibájára, amit ebben a rohadt életben elkövetett.

A könnyein keresztül is felismerte azt magas alakot, aki sebesen haladt, szinte futva menekült a ház közeléből.

Egy sikoltás szakadt fel belőle, s meg mert volna rá esküdni, hogy az a magas, kedves alak visszaforult, miközben teste zuhanni kezdett a mély felé.